Robert Pattinson francia akcentusa a királyban rettenetes vagy ragyogó
Ugyanolyan - ha nem annál is inkább - nevetséges, töretlen és furcsa, mint Robert Egger A világítótorony . A legfontosabb különbség itt az A világítótorony művészfilm két férfiról (a másik Willem Dafoe), aki elveszíti az eszét. Emberek, akik elmennek megnézni A világítótorony furcsa időre készülnek. A király azonban nem egy őrültségről szóló művészfilm. A király egyenes előrejelzésű dráma, amely Pattinson kivételével minden más szempontból úgy tűnik, hogy a mainstream Hollywoodra irányul. Olyan emberek, akik rákattintanak A király a Netflix-en nem számítanak furcsa időre, hanem arra vágynak, hogy vágyakozóan nézzenek rá Timothée Chalamet arccsontja két órára.
Talán meg kellene tapsolnunk Pattinsont, aki belevágott A király és makacsul jól érzik magukat, annak ellenére, hogy körülötte határozottan kedves emberek vannak nem jól érezni magadat. Nem teszek úgy, mintha tudnám, hogy ez történelmileg pontos-e vagy sem (feltételezem, uh, nem?), De a film összefüggésében hihetetlenül helytelen. Nincs mód nézni - és hallgatni - Pattinsont ezekben a jelenetekben, és úgy tekinteni rá, mint bármi másra, mint arra, hogy Robert Pattinson valóban furcsa egy egyébként súlyos időszaki drámában. Hogy szerinted ez egy zseniális vagy szörnyű színészi döntés, rajtad múlik. De személy szerint nem tudnék jobban izgulni, ha 2019-et a Furcsa Robert Pattinson évének nyilváníthatom.
Néz A király a Netflix-en
