Mivel ez a két forróság egymás ellen őrlik, a romantikáról semmi nyoma sincs. Csak kiadás van. Ebben a pillanatban Will Hunt nem olyan ember, akinek gondolatai, érzései és álmai vannak. Harper szemével csak egy eszköz a növekvő szorongás leküzdésére, egy adag valami szórakoztató és röpke túl megerőltető életében. Ez az egyéjszakás állomás a végső példa Harper kapitalista nézőpontjára, arra, ahogyan az embereket és a beszélgetéseket nem emberi kapcsolati pontként, hanem lépcsőként látja céljainak elérése érdekében. Durva, nyers, határokon átívelő szexuális jelenet. És mégis pokolian meleg.
Az 1. epizódtól kezdve Harperrel voltunk, a válla fölött kukucskáltunk a főnöke fecsegése és a HR szakadárról folytatott szüntelen telefonhívásai alatt. Tudjuk, hogy mekkora nyomás alatt áll. Láttuk nyilazó szemében és összeszorított állkapcsán. Éreztük a fájdalmát. Ha ezt a rövid öröm pillanatot látjuk, az nem csak Harper - hanem nekünk is - kiadásnak tűnik. Ki tudta, hogy a munkahelyi stressz ilyen forró lehet?